Tegnap előtt:
Danivan találkoztam. Sokat beszéltünk, és az utolsó percekben szinte csak a telefonjával foglalkozott. Gondolom valaki írt neki, és ezért nemsokkal ezután el is ment. Eléggé ki voltam akadva, miért kell mindig csak a haverokhoz futni. Ekkor már olyan mérges voltam, hogy simán elengedtem. És ő látta rajtam, hogy szomorú vagyok emiatt, de rám se írt később, hogy bocsánatot kérjen.
Tegnap:
Elmentem hozzá, nem tudom miért, csak beszélgetni, talán, de lehet, hogy inkább le akartam cseszni. Mikor bekopogtam, senki sem nyitott ajtót, de hallottam, hogy Dani szülei teljesen kétségbe estek, én meg magamtól kinyitottam az ajtót. Szerintem engem észre sem vettek, de olyanokat hallottam, hogy: Vajon hol lehet most? Elszökött, vagy elrabolták?
Ezek hallatán befutottam Dani szobájába, és nem láttam őt, se a telefonját, de a többi ruháját igen, minden cucca szinte ugyanott volt, ahol múlt héten hagyta. Máris tudtam: Dani eltűnt.
Lementem a szüleihez, anyukája sírva fakadt, apukája a fejét fogva ült egy széken. Én meg csak néztem őket, és nem értettem, miért nem szólnak a rendőrségnek. Persze a kérdést feltettem, és válaszul csak komoly tekinteteket kaptam.
- Már hívtuk őket. - felelte Dani apukája - De őket nem érdekli.
- Nem érdekli? - kérdeztem vissza - Nem érdekli őket az, hogy egy 13 éves fiú csak úgy eltűnt? - erre felállt, és közel hajolt hozzám.
- Nem hívtam fel őket, érted? Takarodj a házamból! - üvöltött a fejemre.
Én persze kisuhantam a házból, egyenesen ki a kapun, nagy léptekkel elmentem a háztól kb. 100 méter távolságra, ott egy fának dőltem, és sírni kezdtem ...
Ma:
Mivel tudom, hogy Dani magával vitte a telefonját, ezért mindent figyelni fogok, tudom, hogy van Twitter meg Facebook a telóján, ezért minden nap figyelni fogom, hogy kiírt e valamit. És azt is jó lenne megtudni, hogy ki írt Daninak.
Dani apukája valamiért nem hívta fel a rendőrséget. Talán valamilyen részt ő is benne van ebben. És hogyha a rendőrség nem fog nyomozni, hát akkor én fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése